Vasműipari dizájn Párizs utcáin: Romantikus költemények, melyek átjárnak az építészetben

Amikor sétál Párizs utcáin, tekintete mindig lágyan magához vonzza a falakon lévő hullámos fekete vonalakat és az utcalámpák finom mintázatát – vasműipar, a város romantikus aláírása az építészethez.

Első rész: „A gyakorlati elemektől a művészi szimbólumokig”

A párizsi vasműipar a 18. században kezdett el szabadulni a „funkcionalitás” korlátai közül. Eredetileg erkélykorlátokhoz és utcalámpa-tartókhoz készült fém anyagból, majd kézművesek görbületeket, tekergőző füveket és viráglevelű mintákat használtak ecsetként, hogy egy lélegző művészeti formát hozzanak létre.

Mint az utcán sorakozó utcalámpák, a fekete kovácsoltvas keretek határolják a lámpatestek vázát, mintáik az élek mentén futnak végig, így egyszerre látják el világítási funkciót és díszítő elemként gazdagítják az épület homlokzatát.

Kettő, Párizsi elegancia a részletekben

A kovácsoltvas elemek Párizsban soha nem állnak a középpontban, mégis mindig tökéletesen megtestesítik a város romantikus hangulatát:

• A korlátok és ajtók csavart vonalai olyanok, akár a megfagyott hullámok, enyhe párbeszédet alkotva az ipari kor és művészi esztétika között az Eiffel-torony hátterében;

• A hídfőn álló utcalámpákra szerelt kis angyalszobor párbeszédet folytat a kovácsoltvas lámpaburával, régi, ugyanakkor eleven varázst árasztva, amely mindennapi utcaképeket alakít át tapintható romantikává.

Ezek a kovácsoltvas darabok többek, mint pusztán „díszítés”; Párizs „életmód-esztétikáját” testesítik meg: melegséget kölcsönöznek az épületeknek, és minden utcán vetett pillantást váratlan művészeti találkozássá varázsolnak.

Kínaiul a "Yujian" kifejezés hangzása megegyezik a "találkozás" szóval .

Barátok, alig várjuk, hogy legközelebb találkozzunk!